FELFEDEZÉS
TIKIU. VADINASI, ESU.
S. Šalkauskis születésének 140. évfordulójára
Stasys Šalkauskis a Litván Katolikus Tudományos Akadémia egyik alapítója és tagja volt, 1938–1940 között pedig elnöke. Ezt a civil szervezetet 1922-ben alapították. Jelentősége abban rejlik, hogy egyesítette a különböző tudományterületeken tevékenykedő litván katolikus tudósokat, akik összefogva különféle tudományos tevékenységeket szerveztek, kongresszusokat tartottak, kiadványokat jelentettek meg, valamint kutatták és értékelték a korabeli társadalmi életet. A szervezethez tartozni azt jelentette, hogy aktív résztvevője volt az emberi társadalmi életnek. A szervezet a litván szovjet megszállás idején Olaszországban és más országokban működött, majd 1990-ben, miután Litvánia visszanyerte függetlenségét, visszatért Litvániába, és a mai napig működik.
Már 1933-ban, a Litván Katolikus Tudományos Akadémia első közgyűlésén S. Šalkauskis-t akadémikus taggá választották. Ez rendkívüli megtiszteltetés volt, hiszen a két világháború közötti időszakban, az akadémia alig több mint két évtizedes működése alatt mindössze 10 embert neveztek ki akadémikusnak. Ezt a címet csak a szervezet kiemelkedően érdemes tagjai kaphatták meg.
S. Šalkauskis 1921-ben megalapította a “Romuva” című kulturális folyóiratot, amelynek célja az volt, hogy összehozza a katolikus nézeteket valló értelmiséget, a litván hazafiakat és a társadalmi aktivistákat. Már az első számban S. Šalkauskis megfogalmazta a “Romuva” egyesület – amelyet létrehozni tervezett – alapelveit. Sajnos a folyóiratból csak két szám jelent meg. Az ötlet akkoriban nem nyert széles körű társadalmi támogatást. Ezért S. Šalkauskis energiáját az Ateitininkai szervezet felé fordította.
Stasys Šalkauskis a “Židinys” című irodalmi, tudományos, társadalmi és akadémiai folyóirat munkatársa volt, 1932-től 1934-ig pedig szerkesztője is. Ebben a folyóiratban történelmi, kulturális, irodalmi, tudományos és egyéb témákról szóló cikkek jelentek meg. A folyóirat a keresztény világnézetet tükrözte.
Stasys Šalkauskis számára az ország sorsa rendkívül fontos volt. Filozófiai és publicisztikai írásaiban, valamint leveleiben egyaránt megtalálható a demokrácia jelentőségének hangsúlyozása, valamint a Litvánia mint állam sorsa iránti aggodalom. Ő maga egyetlen politikai párthoz sem tartozott, de folyamatosan figyelemmel kísérte az ország életét, és kritikát fogalmazott meg a 20. század 30–40-es éveiben az autoritárius útra tért litván hatalommal szemben. Polgári tudatosságától vezérelve, elképzeléseihez hűen, és látva, hogy azok nem felelnek meg az országban kialakult helyzetnek, 1927-ben és 1935-ben leveleket írt Antanas Smetona elnöknek, amelyekben kifejtette véleményét: “Az állam és a nemzet életében vannak olyan pillanatok, amikor nem lehet hallgatni, miközben figyeljük, mi történik körülöttünk. Most ilyen pillanat jött el a lelkiismeretem számára…” Az autoriter rezsimről, amely megbénítja a civil társadalom fejlődését, alkotott meglátásai előrelátóak voltak.
S. Šalkauskis elemezte Litvánia politikai helyzetét, és előterjesztette az új államszerkezet vázlatát, amelynek címe “Teljes körű demokrácia” volt. Ez egy olyan hatalmi struktúra-modell, amely hozzájárulhat a teljes körű demokrácia megteremtéséhez. A tervezetben olyan demokráciáról szóló elképzelések szerepelnek, amely lehetővé tenné az állam és a társadalom szerves összekapcsolódását. A tervezet négy állami hatalmi ágat különböztet meg: az állami hatalom legfőbb képviselőjét (az elnököt), a bírói hatalmat (az Állami Számvevőszék és a Bíróság), a végrehajtó hatalom (a Minisztertanács és a minisztériumok), valamint a törvényhozó hatalom (a Nagy Seimas, a Politikai Kamara vagy Kis Seimas, a Társasági Kamara, az Ideológiai Közösségek Kamarája).
S. Šalkauskis azt tervezte, hogy politikai filozófiai művet ír, sőt, már meg is állította annak vázlatát. Ezek a tervek azonban befejezetlenek maradtak, a megkezdett kéziratok pedig a második világháború zűrzavarában elvesztek.
