Az Ormánság (Magyarország) területe is része annak a korai dél-dunántúli reformációnak, mely Sztárai Mihály nevéhez köthető. A drávasztárai születésű pap 1526-ban még ferences szerzetesként harcolt a mohácsi csatában a török ellen. A vesztes csata után ismerkedett meg a reformáció tanaival, otthagyta a rendet, és az új vallás hirdetésébe fogott. 1544-ben kezdte meg egyházszervező tevékenységét Baranyában és Szlavóniában, s 7 éven belül 120 gyülekezetet alapított. Az új vallás nagy hiátust töltött be a török által megszállt területről elmenekült katolikus egyház helyén maradt űrben. A nemzeti nyelven való prédikáció mellett sokkal régiesebb, személyesebb, egyszerűbb vallásgyakorlást hirdetett.

A protestáns felekezetek elutasítják a szentek kultuszát, így nem ábrázolják őket templomaikban. Épp ezért váltak jellemzővé a reneszánsz templomfestészet hagyományait követő kazettás mennyezetű, virágornamentikával díszített festett templomok a Dél-Dunántúlon.