Stasys Šalkauskis (1886–1941) – litván filozófus, a modern filozófia úttörője és klasszikusa, a független Litvánia (1918–1940) utolsó Vytautas Nagy Egyetem rektora. Ő a független litván állam aktív építője volt, aki segítette Litvániát abban, hogy átgondolja, megismerje önmagát, megtalálja a helyét, és a modern állam útjára lépjen. A filozófus gondolatai és az általa felvetett elképzelések ma is aktuálisak.

S. Šalkauskis számára az Istenbe vetett hit egész életében fontos volt. Bár fiatalkorában kételkedett Isten létezésében, később azonban eldöntötte magát, és hitéhez – a katolikus hithez – élete végéig hű maradt. Tevékenységeinek nagy része a katolikus hithez kapcsolódott, mélyen hívő és gyakorló katolikus volt. A két világháború közötti időszakban a litván társadalom általában katolikus volt, így eszméi széles körű visszhangra találtak. S. Šalkauskis nézetei alapvető jelentőségűek voltak, mivel azok egy modern, intellektuális és polgári társadalom kialakításának víziójának alapját képezték.

…éppen a filozófia tölti be azt a szerepet, amely lényegi módon összekapcsolódik az ember magasabb rendű természetével. Az embert „animal rationale”-nak nevezik. Ez a tulajdonsága talán legvilágosabban abban az igazság iránti vágyban nyilvánul meg, amely kitölti az ember életének – mondhatni – legjobb felét. Az ember természeténél fogva vágyik az igazságra, teljes mértékben meg akarja ismerni azt, és egész életét hozzá kívánja igazítani. Nyugtalan lelke, önmagára és a világra tekintve, szüntelenül felteszi a kérdéseket: miért, miből, hogyan és kinek? Mit lehet erről az emberi értelem fényében tudni, arra a filozófia ad választ, amely arra törekszik, hogy az igazságot egy tudatosan felépített rendszerbe foglalja.

Stasys Šalkauskis