1957-ben született Kranjban, és a Tržič melletti Lešében él. Hétéves kora óta küzd a cukorbetegséggel és az ebből eredő látásvesztéssel. Látásából 5% maradt meg. Miután új otthonba költözött Leše-ben és nyugdíjba vonult, férjével együtt festeni kezdett. Legszebb motívumai a virágok és csendéletek akrilban és pasztellben, de az absztrakcióval is próbálkozik.

A Vakok és Gyengénlátók Kranji Egyesületén belül képezte magát, ahol Marjeta Žohar, Ivan Stojan Rutar, Izidor Jalovec, Bolislav Čeru, Vinko Hlebš voltak a mentorai, valamint a Szlovén Paraplegikusok Szövetségében, ahol Jože Potokar, Rasso Causevig és mások a mentorai.

Mindezek a képzések olyan festményeket eredményeztek, amelyek nagyon pozitív kritikákat kaptak a művészettörténészektől, és Ana bátorítást kapott, hogy kiállítsa őket. Eddig 25 csoportos és egy közös kiállítása volt férjével, Boris Šterrel.

Technika: akril vászonra
Méret: 50 x 70 cm
Az elkészítés helye és éve: 2019
Leírás: Ezzel a képpel azt akartam megmutatni, hogy minden egyes dolgot vagy cselekvést másképp lát az ember. Ezért a vászon alsó részén a hideg tónusok árnyalatai, míg a felső részén a meleg tónusok árnyalatai vannak. Van közöttük egy részleges választóvonal, amelyet egy szimbolikus szem köt össze, amely túlnéz a világoson vagy a sötéten.