1903 óta, amikor a Múzeumtársaság először nyitotta meg a múzeumot a nagyközönség előtt a városi továbbképző iskola helyiségeiben, a mai Razlagova és Cankarjeva utcák sarkán, a társaság helyhiánnyal küzdött. 1916. január 16-án a múzeumot a mai Cankarjeva utcában található elhagyatott fegyház helyiségeibe költöztették át.

A Stájerországi Szlovén Történelmi Társaság először a Fiúszemináriumban kapott helyet, 1909-ben pedig a Nemzeti Házban nyitotta meg kiállítását. Az első világháború idején a múzeumot be kellett zárni, és 1920-ban a gyűjteményt összevonták a Múzeum-Egyesület gyűjteményével. Amikor 1924-ben a két gyűjteményhez a Lavantin Egyházmegyei Múzeum gyűjteményei is csatlakoztak, a Cankarjeva utcai felújított fegyházban is szűkös lett a hely.

Franc Kovačič a maribori múzeum eredetéről szóló cikkében azt írta, hogy a múzeum mindhárom múzeumból 6907 tárgyat gyűjtött össze addig az időpontig (1928), amelyek közül sok még nem volt katalogizálva, és amelyek közül sok az oszlopokon és padlásokon volt, mert nem volt hely számukra a múzeumban.

1933-ban a maribori városi tanács határozatot hozott arról, hogy megvásárolja a maribori városi kastélyt Vilko és Berta Berdajstól, és 1937-ben a kastélyt múzeummá nyilvánították. A Cankarjeva utcai múzeumot 1938. április 10-én nyitották meg utoljára a nagyközönség előtt, 1938. december 18-án pedig a múzeumi gyűjteményeket a maribori városi vár helyiségeiben nyitották meg.