Annak érdekében, hogy a hívőkhöz közelebb hozzák a Gyermek Jézus imádatát, egyre több gyermekszobrot helyeztek el az oltárokon - például a kolostortemplomokban karácsonykor a fekvő helyzetben lévő Kisjézust. A reneszánsz virágzásával a Kisded Jézust ábrázoló szobrok száma egyre nőtt: nemcsak fából és festve, hanem később bronzból, viaszból öntötték, elefántcsontból, porcelánból, papírmaséból (papier-mache) vagy szorosan összetekert szövetből formálták őket. A figurakészítés központja Hollandiából Olaszországba, Spanyolországba és Portugáliába került, ahonnan a legtöbb kisebb-nagyobb figura ma is származik. 

Olaszországban a leghíresebb szobor a »Bambino di Aracoeli«, amelyet az azonos nevű római templomban tisztelnek, és amely a kis Jézust pólyába bugyolált csecsemőként ábrázolja, nem fekve, hanem állva. A szobor fából készült.